bicikliút Maastrichtba

Szervusztok,

az erasmus napoknak köszönhetően kötöttem ismeretséget néhány spanyol lánnyal, s ennek a véletlennek köszönhetően az utóbbi időben többször volt alkalmam átvenni az ő mediterrán életérzésüket, amit mindenhová magukkal visznek, s ami annyira tetszik nekem. Hogy délután háromkor ebédelnek? S aztán ötig beszélgetnek az asztalnál? Ez csak természetes.

A fent látható képek maastrichti kirándulásunkon készültek. Sikerült nem egészen 30 kilómétert 5 óra alatt megtennünk biciklivel... gyanítom, hogy egy jó kondícióban lévő távgyalogló előbb megtette volna nálunk az utat... de hát nem ismerik azt a szót, hogy sietni. S valóban, így sokkal kénylemesebb volt... negyedóránként szünetet tartottunk, hogy megcsodáljuk a Meuse folyó partját, hogy megálljunk fagylaltot enni, ebédelni, uzsonnázni vagy csak azért, hogy megvárjuk Diánát (lásd. életkép fagylalttal és virággal), aki az ötletgazda volt, s aki előre kijelentette, hogy kénylemes tempóban tesszük meg az utat. (Hazafelé csak féltávig jutottunk, mert ránksötétedett... ígyhát vonatra szálltunk.)