belga Woodstock

Szervusztok,

eddig nem sok fogalmam volt az 1968-as diákmozgalmakról és az életerzésről, amit jelenthetett... egészen tegnapig. Az otthoni EFOTT fesztiválok meg gólyatáborok nem hasonlíthatók össze ezzel a tegnapi... "rendezvénnyel".

San Toré-nak nevezik ezt a mókát, amikor a liege-i egyetemisták, főiskolások beöltöznek - kezdetben - fehér köpenyeikbe, s hétfőtől csütörtök hajnalig isznak, és különböző helyszíneken vetélkedőket szerveznek.

Én csak a harmadik napon kapcsolódtam be mókájukba egy délután erejéig, de bőven elég volt... Az egyetemi parkban, jól elkerítve, az erdő közepén, sörsátrak és kordonok között összeverődött ki tudja hányszáz (hányezer?) diák, hogy megnézzék a négyórás vetélkedőt, melynek keretében ötfős csapatok futnak az erdőben körbe-körbe, egy-egy állomásnál sört vedelnek, majd a tömeg szeme láttára lökdösik egymást bele a számukra kialakított pocsolyalével teli gödörbe. Az nyer, aki a legtovább bírja két lábon. Nos, felemelő élmény volt látni őket.

Aztán sötétedésig, sőt, még tovább is dübörög a zene, s móka lényege, hogy a sok malaccá vedlett egyetemista "versenyzőnek" köszönhetően a buli végére mindenki csatak sáros lesz. Félig teli söröspoharak, fűcsomók, labdák röpködtek a tömeg felett. S ahogy egyre több sör fogyott, úgy kezdtek egyre többen és többen táncolni... aztán egyszerre azon kaptam magam, hogy benne vagyok egy vonatozásban, s egymás vállát fogva megyünk körbe-körbe a színpad körül...

Ezek a belgák tényleg őrültek. S ami a legrosszabb, hogy büszkék rá...

Egy német erasmusos kolléga elmerengett mellettem azon, milyen jövője lesz egy ilyen nemzetnek. Én Freudra gondoltam, meg arra, hogy ezeknek a diákoknak legalább "nincs rossz közérzetük a civilizációban"... Kiélik magukat. Más kérdés, hogy nevezhető-e civilizáltnak ez a viselkedés... mindenesetre egy társadalmi jelenséggel van dogunk, az biztos. Nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni.

San Toré, avagy belga Woodstock. Még mindig sokkos állapotban vagyok.

Üdv,

Dani