á la recherche de Daniel Oross

Üdv mindenkinek! Ez az én első (és mindeddig egyetlen) blogom. Miután számítástchnikai analfabéta vagyok, egy darabig biztosan nem lesz csúcs dizájn-os, de majd idővel fejlesztem. De manapság szinte mindenkinek van blogja. Pont nekem ne legyen?

Név:
Lakhely: Szombathely, Vas megye, Hungary

szerda, december 13, 2006

21 múltam






Szervusztok,

"21 múltam, érzem lassan elindultam, nem tudom hová is tartok, és azt sem, hogy eddig hova jutottam..." (Alvin és a mókusok)

Ez a mondat pörög az agyamban, ha arra gondolok, hogy 21 lettem. Ez az Alvin és a mókusok dal elég jól leírja, milyen egy 21 éves helyzete...

De szerencsére nem kellett egyedül töprengjek ezen, mert úgy adódott, hogy erasmusos ismerőseim között mindjárt ketten is akadtak, akik velem közel egy időben ünnepelnek: Ann-Kathrin 8-án, Marta 10-én született, míg jómagam 12-én... ezen felbuzdulva aztán tartottunk is egy közös bulit Marta albijában, melyhez két pincehelyiség is tartozik. Meghívtunk minden jó arcot az egyetemről, voltunk vagy 50-en... S a helyi szupermarket jóvoltából szerény, 50 eurós költségvetésből kihoztuk a bulit (2 rekesz sör, sangria, pezsgők, chips, műanyag poharak, gyertyák meg ami kell...) A jó hangulat pedig adta magát. Hajnali ötig buliztunk.
És még szülinapi tortát is kaptam!
Meg egy könyvet a világ legszebb katedrálisairól :)
És 3-4 pezsgőt, meg egy üveg ouzo-t egyenesen Görögországból!!! (Ezeket persze testvériesen megosztottam mindazokkal, akik szembe jöttek velem a buliban :)

antwerpeni képek







Antwerpen

Szervusztok,

jóllehet szeptember első hétvégéjén már bejártam Antwerpent, mostani utazásom sokkal érdekesebb volt, főként annak köszönhetően, hogy ezúttal Marjo vendége voltam, aki meghívott párunkat antwerpeni otthonába.
Más volt ez az utazás már csak azért is, mert ezúttal 3 napot tölthettem Antwerpenben, s így nem csupán a turisták által járt belvárost, hanem a város más részeit is megtekinthettem.
Szerintem jelzés értékű az, ha egy városban egy egész negyedet építenek luxus árucikkeknek... óra és gyémántüzletek váltogatták egymást a vasútállomás mögötti kis utcákban, a hajdani (és részben ma is általuk lakott) zsidó negyedben. Van mit a tejbe aprítaniuk ezeknek az antwerpenieknek. A gyémántcsiszolásnak egyébként évszázados hagyományai vannak a városban, van pl. gyémántmúzeum is!
Antwerpen valóban Európa kikötője: amit itt nem lehet megkapni, az nincs. Az összes nagy divatcég képviselteti magát egy másik negyedben... Bár én nem vagyok kimondottan divatbolond, de egyik-másik kirakat előtt percekig nézelődtem.
Itteni erasmusos cimboráim egyébként a katedrálisok bolondjának tartanak, s tréfálkoznak azon, mennyi időt el tudok tölteni egy templomban. Nos, nekem meggyőződésem, hogy egy város, egy térség történelmét és fejlettségét leginkább katedrálisának jellege adja vissza. (Ha Európa múltjára gondolok, nekem a kereszténység jut eszembe, s az a rivalizálás, amit a legfejlettebb városok folytattak a XXIII-XXIV. században templomaik ékesítésében) Persze, szeretem bejárni az utcákat, sikátorokat, kikötőket, hidakat, de a legtöbbet az jelenti nekem, ha egy égig magasodó katedrális kupolája alatt üldögélhetek. S főleg, ha ebben a katedrálisban mondjuk épp Rubens festményei állnak... A Krisztus levétele a keresztről című festmény előtt szerintem még a legmegrögzöttebb ateistában is megmozdul valami. Egy szó, mint száz, sem a genti, sem az antwerpeni katedrálisból nem tudtam 2 óránál hamarabb kijutni... Minden kövét, minden gerendáját, minden szobrát és festményét meg kellett vizsgálnom. (A többiek meg jól otthagytak... de egy közeli bárban megtaláltam őket :)
S végül más volt ez az utazás azért is, mert belgiumi tartózkodásom legbőségesebb és legjobb vacsoráját Marjoéknál költhettem el... Utoljára Svájcban volt alkalmam asztali grillsütőn grillezni...Antwerpenben újra alkalom adódott rá. Degeszre ettük magunkat :) S utána még ír kávét szürcsölgettünk éjfélig, hogy aztán belevessük magunkat az antwerpeni éjszakai életbe.
Pazar kirándulás volt!