Trier

Szervusztok,

végleg feladtam azon szándékomat, hogy valamennyi történést dokumentáljak blogomon. Még vázlatosan sem lehet ennyi mindent megírni. Főleg nem időrendben...
Miután a legfrissebb élményem Trierből származik, most erről számolok be pár sor erejéig...
Szombat délután 1kor indultam Antwerpenből, s leuwen-i, liege-i, namur-i és luxemburgi átszállásomat követően 8 óra vonatozás után kilencre megérkeztem a Trier-i vasútállomásra, ahol Hizsi cimborám fogadott. Hermetikusan, szintenként 3 ajtóval zárt kollégiumába jó félórás séta után érkeztünk meg. Alighogy lepakoltam, megtudtam, hogy Hizsi elfelejtett szólni arról, miszerint vinnem kellett volna hálózsákot is... Ezt elfeledendő elhatároztuk, hogy részt veszünk a chilei és spanyol diákok által a földszinten szervezett házibuliban, mintegy megkönnyítendő az elalvást... Így aztán hajnali kettőig beszélgethettem modern politikai filozófiáról (egy chilei filozófus hallgatóval) és Irán jövőjéről egy iráni politológus hallgatóval, továbbá chile földrajzi elhelyezkedéséről Christinne-nel illetve Belgiumról Sárival... vagy ötvenszer lefotózkodtam mindenkivel, s ebből kifolyólag még néhány felszínesebb párbeszédet is sikerült folytatnom németül. Ahhoz képest, hogy vagy fél éve nem beszéltem németül, örömmel vettem tudomásul, hogy 12 év tanulás után az ilyesmit nem lehet elfelejteni.
Másnap sort kerítetünk a római romok megtekintésére (A Porta Nigra nevű városkapu 1700 éves falai között járva újragondolhattam az időről vallott elképzeléseimet) és betértünk Marx szülőházába is... ezután megittuk jól megérdemelt sörünket a Mösel folyó partján és hazatértünk vacsorázni meg forralt borozni Hizsi lakótársaival.
Hétfőn pedig Bitburgnak vettük az irányt, s egy 9 fős csapattal (Hizsi erasmusos cimboráival) megtekintettük Németország egyik legnagyobb sörgyárát... 999 ember dolgozik ott 3 műszakban... s amennyi sör ott volt... életemben nem láttam annyit! A látogatás legkellemesebb része pedig az volt, amikor a cég reklámfilmjének megtekintése után délután 5ig ingyen sörözhettünk a bitburg gyár saját, marketingcélokat szolgáló vendéglátóipari egységében... Imádom, ha van választék, s még jobban, ha mindezt ingyen élvezhetem! (Az öt eurós, mindent (sörgyárlátogatást, idegenvezetést, fuvarozást) magába foglaló belépő semmi volt ezért az élvezetért!)
A hab a tortán: tegnap Trierből hazafelé megnéztem magamnak Luxemburgot is... bár csak egy órát akartam ott tölteni (mondván, ha már úgyis arra járok, benézek) de egy egész délután lett belőle. Ékszer az a város. Ékszer egy bevehetetlen erődrendszerbe zárva...

Barátsággal,
Dani

Párizs és Brüsszel

Sziasztok,

lehet, hogy Liege nem a világ középpontja, de szerencsére tényleg jó helyen fekszik. Brüsszel egy óra, Párizs 4, Amszterdam 5, London 6.
Miután elhatároztam, hogy ezeket a helyeket mind meglátogatom, nem maradt más hátra, mint ezen elhatározásmnak eleget tenni. Kihasználva régi francia ismerősöm, Paul meghívását, s mindezt unokahugaim látogatásával összekötve végül a hétvégén újra eljutottam Párizsba... Másodszor. S most is éppúgy lenyűgözött, mint elsőre.
Nem tudok részletes leírást adni az élményeimről, mert nem egykönnyen szavakba önthetők. Megrohannak, mind, egyszerre, s ezáltal nem mesélhetők el egyszerű elbeszélő stílusban. Ahogy Baudelaire írja: "egymásba csendül szín a hang és az illat." Szinesztéziák, metaforák sora sem volna elég mindezt leírni. Ha filmet forgatnék róla, másodpercenként különböző helyszíneken készült képek százait vágnám be a nézők elé, hogy ők is átélhessék azt a sokkot, amit Párizs jelent. S közben 10 másodpercenként más zene szólna. Párizs utazás térben, időben. Egy kultúra központja. Sőt, kultúrák központja, tegnap, ma és holnap kultúráinak kereszteződése.
Nagy hiba, hogy egymás után jártam Brüsszelben és Párizsban. Hiba, mert Párizshoz nem lehet egyetlen várost sem hasonlítani. Brüsszel üresnek tűnt, nagyon üresnek. Élettelennek. Múzeumnak és irodaháznak. Egy túlméretezett bürokrácia elüresített központja, ez a benyomásom Brüsszelről. Főként párizs után hatalmas a kontraszt...

Barátsággal,
Dani