immar egy honapja...
Szervusztok,
ma egy honapja, hogy belga foldre leptem.
Ha megprobalnek szamvetest kesziteni, a pozitiv dolgok joval tobbet nyomnanak a latban, mint a hiany a masik oldalon. Igen, a masik oldalon ott van az, hogy odahagytam mindent es mindenkit, s ez neha meg mindig nyomaszto. De akarhogyis, neha szukseg van arra, hogy az ember megujuljon, s elgondolkozzon onmagarol, celjairol. Szeretnek mindig kepes lenni arra, hogy a viz felszinen maradjak akkor is, ha mindent elsodor az ar. Most jol felkapott, s messzire vitt otthonrol. De ebbol sokat tanulhatok. Bar nem akarnek egesz eletemben gyokerteleneul; ordogszekerkent bolyongani a nagyvilagban, azert megis hasznos, ha az ember tudja: otthonan kivul is van elet. S az otthonon kivul is lehet gyokeret ereszteni, ha ugy hozza a sors. "Aldjon vagy verjen sors keze, itt elned, elned halnod kell." Igen, fontos parancs ez, de a mult szazad parancsa. Elet es halal kozott van kb. 60 ev (kinek tobb, kinek kevesebb) amibol kinek tobbet, kinek kevesebbet kell hazajatol tavol tolteni. Ugyhogy e parancs melle mindig odagondolom Illyes Gyula Haza a magasban cimu verset is... Nemzet es haza, nyelv es magyarsag mind jobban elvalik egymastol. S ezt bar nehez elfogadni, megis igy van. (Ezt meg majd tovabbgondolom, ajanlom masnak is, hogy tunodjon e kerdesen. Nehez es erzekeny kerdes ez, ugy erzem. Megerne egy dramat, talan majd egy nap meg is irom.)
Hadd meseljem meg el ugyanitt, hogy tegnap a francia kozosseg unnepe alkalmabol (ez egy itteni nemzeti unnep) megnezhettem a liege-i szinhazban egy modern orosz iro dramajat. Lenyugozott, meg ma is a hatasa alatt vagyok. Oxigen volt a cime, s epp arrol a valtozasrol szolt, amit a XXI. szazadba lepo emberiseg atel. 3 szinesszel, minimalis diszlettel, csak szavak, tanc, zene es fenyhatasok reven bonottak ki az emberi letezes nagy dilemmait: erkolcs, szerelem, tarsadalom (varos-videk, sznobok, konzervativok es szabadossag) nemzetek (orosz, amarikai, iszlam vilagfelfogas) es es es... 70 percben, szavakban, mozdulatokban es tulfutott erzelmekben kifejtve lejatszodott elottem a drama, amit valamennyien megelunk. Ki ontudatosan, ki bele sem gondolva. Szamomra a legfobb uzenet az volt, hogy bar relativizalodnak az erkolcsok, a tarsadalmi konvenciok, egy dolgot meges meg kell orizni (s ezt a darabban ki is emeltek) : a lelki egyensulyt (ontudatot, vagyis a conscience-ot). Kell legyen valami; ami magyarazo, orientalo erovel bir az egyen szamara, ami megadja a "raison d'etre"-et a dolgok mogott. S hogy mi az, amit az emberi tarsadalom (akarmennyit valtozzon is) mindig, szuksegszeruen meg kell orizzen, mert nelkule nem tud letezni? Hat, 70 perc utan az ontudaton tul csak egyetlen, meg ennel is nelkulozhetetlenebb dolgot talalt a szerzo: AZ OXIGENT. Ugye elgondolkodtato mindez?
Baratsaggal
Dani
ma egy honapja, hogy belga foldre leptem.
Ha megprobalnek szamvetest kesziteni, a pozitiv dolgok joval tobbet nyomnanak a latban, mint a hiany a masik oldalon. Igen, a masik oldalon ott van az, hogy odahagytam mindent es mindenkit, s ez neha meg mindig nyomaszto. De akarhogyis, neha szukseg van arra, hogy az ember megujuljon, s elgondolkozzon onmagarol, celjairol. Szeretnek mindig kepes lenni arra, hogy a viz felszinen maradjak akkor is, ha mindent elsodor az ar. Most jol felkapott, s messzire vitt otthonrol. De ebbol sokat tanulhatok. Bar nem akarnek egesz eletemben gyokerteleneul; ordogszekerkent bolyongani a nagyvilagban, azert megis hasznos, ha az ember tudja: otthonan kivul is van elet. S az otthonon kivul is lehet gyokeret ereszteni, ha ugy hozza a sors. "Aldjon vagy verjen sors keze, itt elned, elned halnod kell." Igen, fontos parancs ez, de a mult szazad parancsa. Elet es halal kozott van kb. 60 ev (kinek tobb, kinek kevesebb) amibol kinek tobbet, kinek kevesebbet kell hazajatol tavol tolteni. Ugyhogy e parancs melle mindig odagondolom Illyes Gyula Haza a magasban cimu verset is... Nemzet es haza, nyelv es magyarsag mind jobban elvalik egymastol. S ezt bar nehez elfogadni, megis igy van. (Ezt meg majd tovabbgondolom, ajanlom masnak is, hogy tunodjon e kerdesen. Nehez es erzekeny kerdes ez, ugy erzem. Megerne egy dramat, talan majd egy nap meg is irom.)
Hadd meseljem meg el ugyanitt, hogy tegnap a francia kozosseg unnepe alkalmabol (ez egy itteni nemzeti unnep) megnezhettem a liege-i szinhazban egy modern orosz iro dramajat. Lenyugozott, meg ma is a hatasa alatt vagyok. Oxigen volt a cime, s epp arrol a valtozasrol szolt, amit a XXI. szazadba lepo emberiseg atel. 3 szinesszel, minimalis diszlettel, csak szavak, tanc, zene es fenyhatasok reven bonottak ki az emberi letezes nagy dilemmait: erkolcs, szerelem, tarsadalom (varos-videk, sznobok, konzervativok es szabadossag) nemzetek (orosz, amarikai, iszlam vilagfelfogas) es es es... 70 percben, szavakban, mozdulatokban es tulfutott erzelmekben kifejtve lejatszodott elottem a drama, amit valamennyien megelunk. Ki ontudatosan, ki bele sem gondolva. Szamomra a legfobb uzenet az volt, hogy bar relativizalodnak az erkolcsok, a tarsadalmi konvenciok, egy dolgot meges meg kell orizni (s ezt a darabban ki is emeltek) : a lelki egyensulyt (ontudatot, vagyis a conscience-ot). Kell legyen valami; ami magyarazo, orientalo erovel bir az egyen szamara, ami megadja a "raison d'etre"-et a dolgok mogott. S hogy mi az, amit az emberi tarsadalom (akarmennyit valtozzon is) mindig, szuksegszeruen meg kell orizzen, mert nelkule nem tud letezni? Hat, 70 perc utan az ontudaton tul csak egyetlen, meg ennel is nelkulozhetetlenebb dolgot talalt a szerzo: AZ OXIGENT. Ugye elgondolkodtato mindez?
Baratsaggal
Dani
posted by Daniel | 1:36 du.
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home