vers utazás előtt

Üdv mindenkinek,

már csak órák kérdése, és útra kelek. Nagyszerű érzés nekivágni ennek a kalandnak, már égek a vágytól, hogy ott lehessek. Még sohasem voltam Belgiumban. Hamarosan vadidegenként állok majd a Sart Tilman egyetem kapujában, hogy aztán pár hónap múlva már-már őshonos belgaként gurítsam le egyik sört a másik után a torkomon. Imádok utazni, felfedezni, ismeretségeket kötni. Jó dolog ez a nyitott társadalom...
Arra gondoltam, blogomon időről időre beszámolok majd úti élményeimről. Azelőtt nem írtam naplót, de azt hiszem, eztán érdemes lesz. Ha minden terveim szerint alakul, kész kisregény lesz ez a blog, mire hazatérek. Úgy sejtem, lesz miről írnom.
Bemelegítésül álljon itt egy vers Stéphane Mallarmé-től arról, hogy útra kelek.

Brise Marine / Tengeri szél

La chair est triste, hélas! et j'ai lu tous les livres / Szomorú, óh a test s olvastam minden könyvet
Fuir! lá-bas fuir! Je sens que les oiseux sont ivres / Futnék! Csak innen el! Érzem, hogy künn könnyed
D'étre parmi l'écume inconnue et les cieux! / tajték és ég közt mily részeg a madár!
Rien, ni les vieux jardins reflétés par les yeux / Ott fürdik szívem is, nem tartja vissza már
Ne retirendra ce coeur qui dans la mer se trempe, / sem itt a régi kert, melynek szemünk a ráma,
O nuits! ni la clarté déserte de ma lampe / sem - óh, ti éjszakák! -lámpám fénypusztasága
Sur la vide papier que la blancheur défend / üres papíromon, melyet hószíne véd,
Et ni la jeune fille allaitant son enfant. / sem ő, az ifjú nő, szoptatva gyermekét.
Je partirai! Steamer balancant ta mature / Megyek! Árbócaid ringatva jobbra-balra
Léve l'ancre pour une exotique nature! / emelj horgonyt hajó, szállj szűzi, messze partra!
Un Ennui, désolé par les cruels espoirs, / Konok, kemény remény keserve s búja rág,
Croit encore les adieux des mouchoirs! / vágyom a keszkenők utolsó búcsúját!
Et, peut-etre, les mats, invitant les orages, / Futó árbóc, vihar csalétke! ... tán enyém is
Sont ils de ceux qu'un veutpenche sur les naufrages / hajótörésbe jut, talán goromba szél visz
Perdus, sans mats, sans fertiles ilots. / cél nélkül, úttalan s sziget sohase lát...
Mais, o mon coeur, entends le chant des matelots. / De hallga, halld szívem a matrózok dalát!
(Illyés Gyula fordítása)

Üdv mindenkinek:
Dani