bicikliút Maastrichtba

Szervusztok,

az erasmus napoknak köszönhetően kötöttem ismeretséget néhány spanyol lánnyal, s ennek a véletlennek köszönhetően az utóbbi időben többször volt alkalmam átvenni az ő mediterrán életérzésüket, amit mindenhová magukkal visznek, s ami annyira tetszik nekem. Hogy délután háromkor ebédelnek? S aztán ötig beszélgetnek az asztalnál? Ez csak természetes.

A fent látható képek maastrichti kirándulásunkon készültek. Sikerült nem egészen 30 kilómétert 5 óra alatt megtennünk biciklivel... gyanítom, hogy egy jó kondícióban lévő távgyalogló előbb megtette volna nálunk az utat... de hát nem ismerik azt a szót, hogy sietni. S valóban, így sokkal kénylemesebb volt... negyedóránként szünetet tartottunk, hogy megcsodáljuk a Meuse folyó partját, hogy megálljunk fagylaltot enni, ebédelni, uzsonnázni vagy csak azért, hogy megvárjuk Diánát (lásd. életkép fagylalttal és virággal), aki az ötletgazda volt, s aki előre kijelentette, hogy kénylemes tempóban tesszük meg az utat. (Hazafelé csak féltávig jutottunk, mert ránksötétedett... ígyhát vonatra szálltunk.)

20 éves az Erasmus program

Szervusztok,

Tudtátok, hogy az erasmus programot 1987 áprilisiban hirdették meg először az EGK tagállamainak egyetemi hallgatói számára? Már 20 éve, hogy elindult, s azóta 1,3 millió egyetemista tanult külföldi fogadóintézményben!

Szóval épp egy évfordulón utaztam ki Belgiumba, s itt nagyon komolyan veszik a dolgot. Romano Prodit szokták idézni annak kapcsán, mennyire fontos eredmény az erasmus program elindítása. Ő egyszer úgy nyilatkozott, hogy szerinte az EU eddigi két legnagyobb eredménye az erasmus program és az euro. S ami az európai identitás kialakítását illeti, szerintem tényleg ez a két legkézzelfoghatóbb dolog.

Nekem lesz idén alkalmam alaposan tanulmányozni ezt a programot: egy héttel ezelőtt a liege-i egyetem Campusát jártuk körbe egy busszal (Erasbus-szal:) és hirdettük a belga egyetemistáknak, miért éri meg részt venni, s milyen új programok indulnak. E három nap alatt volt időm tanulmányozni a Belgiumból külföldre utazó egyetemisták dossziéit, a program céljait, és persze több tucatnyi belga hallgatónak beszéltem lyukat a gyomrába, hogy ezért meg azért, és így meg úgy érdemes részt venni...

Április 23-án pedig meghívtak Brüsszelbe, az Európa parkba (ez egy olyan meglehetősen giccses park, Európa leghíresebb épületeinek kicsinyített másaival) ahol több száz Belgiumban tanuló erasmusossal ünnepelünk majd.

Kész V.I.P. vendég vagyok itt. Újra és újra aláhúzzák, mennyire fontosak az erasmus diákok... lassan kezdem elhinni, hogy tényleg az vagyok.

Üdv,

Dani

belga Woodstock

Szervusztok,

eddig nem sok fogalmam volt az 1968-as diákmozgalmakról és az életerzésről, amit jelenthetett... egészen tegnapig. Az otthoni EFOTT fesztiválok meg gólyatáborok nem hasonlíthatók össze ezzel a tegnapi... "rendezvénnyel".

San Toré-nak nevezik ezt a mókát, amikor a liege-i egyetemisták, főiskolások beöltöznek - kezdetben - fehér köpenyeikbe, s hétfőtől csütörtök hajnalig isznak, és különböző helyszíneken vetélkedőket szerveznek.

Én csak a harmadik napon kapcsolódtam be mókájukba egy délután erejéig, de bőven elég volt... Az egyetemi parkban, jól elkerítve, az erdő közepén, sörsátrak és kordonok között összeverődött ki tudja hányszáz (hányezer?) diák, hogy megnézzék a négyórás vetélkedőt, melynek keretében ötfős csapatok futnak az erdőben körbe-körbe, egy-egy állomásnál sört vedelnek, majd a tömeg szeme láttára lökdösik egymást bele a számukra kialakított pocsolyalével teli gödörbe. Az nyer, aki a legtovább bírja két lábon. Nos, felemelő élmény volt látni őket.

Aztán sötétedésig, sőt, még tovább is dübörög a zene, s móka lényege, hogy a sok malaccá vedlett egyetemista "versenyzőnek" köszönhetően a buli végére mindenki csatak sáros lesz. Félig teli söröspoharak, fűcsomók, labdák röpködtek a tömeg felett. S ahogy egyre több sör fogyott, úgy kezdtek egyre többen és többen táncolni... aztán egyszerre azon kaptam magam, hogy benne vagyok egy vonatozásban, s egymás vállát fogva megyünk körbe-körbe a színpad körül...

Ezek a belgák tényleg őrültek. S ami a legrosszabb, hogy büszkék rá...

Egy német erasmusos kolléga elmerengett mellettem azon, milyen jövője lesz egy ilyen nemzetnek. Én Freudra gondoltam, meg arra, hogy ezeknek a diákoknak legalább "nincs rossz közérzetük a civilizációban"... Kiélik magukat. Más kérdés, hogy nevezhető-e civilizáltnak ez a viselkedés... mindenesetre egy társadalmi jelenséggel van dogunk, az biztos. Nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni.

San Toré, avagy belga Woodstock. Még mindig sokkos állapotban vagyok.

Üdv,

Dani

Opera és karnevál

Szervusztok,

szombaton az európai operanap keretében egész délután szabadon bolyonghattam a liege-i opera épületében. Mint az a rendezvény alcímében is benne volt, a program lényege az volt, hogy a látogatók betekinthettem a kulisszák mögé: láthattam azokat a bonyolult szerkezeteket, amelyek a színpadot és a díszletet mozgatták, beszélgethettem a sminkesekkel abban a helyiségben, ahol az énekeseket sminkelik, benézhettem egy-egy művész szobájába, megcsodálhattam az opera történetének legérdekesebb momentumait megörökító fotókból rendezett kiállítást, a különböző kosztümöket, melyeket több helyen is kiállítottak az épületben... ezek láttán az az érzésem támadt, hogy semmit sem tudok az európai történelemről, s fogalmam sincs, milyen lehetett a XVII. századi francia királyi udvarban élők öltözete. Pedig bejártam a Loire völgy kastélyait középiskolásként... Rájöttem tehát, hogy az opera igenis nagyszerű világ, s van miért elmélyedni benne! Egy közeli színházban pedig híres operákból játszottak részleteket, s arra is rájöhettem, hogy szinte alig ismerek közülük párat... Este pedig páholyból!!! nézhettem meg azt az egyórás előadást, amit a 2006/2007-es évad darabjainak részleteiből válogattak össze. Csodálatos volt!!! (Csak a fényképezőgépemet, azt hagytam otthon...)

Itt Belgiumban a karnevál nagy népünnepélyt jelent, több városban rendeznek felvonulásokat, tüzijátékkal egybekötve. Egy kis csapattal Binche-be látogattunk, ahol spanyol gránátosnak öltözött figurák (úgynevezett Gille-ek) hajigálják meg naranccsal a bámészkodó tömeget, miközben bejárják a város utcáit. A házak ablakaira védőrácsot szerelnek, mert ezek az őrültek az ablakban nézelődőket is meghajigálják... vérnaranccsal persze, mert az jobban megfogja a ruhát... Ezek a belgák őrültek... És volt, aki direkt felmászott lámpavasra, kerítésre, csak azért, hogy őt dobálják... Meg olyan is, aki lepkehálóval gyűjtögette a hulló narancsokat... S persze voltak tétova, pórul járt nézelődők is, akiket jól fejen talált egy-egy eltévedt (vagy célzott?) narancs. Vicces volt az egész.

Üdv,

Dani

21 múltam

Szervusztok,

"21 múltam, érzem lassan elindultam, nem tudom hová is tartok, és azt sem, hogy eddig hova jutottam..." (Alvin és a mókusok)

Ez a mondat pörög az agyamban, ha arra gondolok, hogy 21 lettem. Ez az Alvin és a mókusok dal elég jól leírja, milyen egy 21 éves helyzete...

De szerencsére nem kellett egyedül töprengjek ezen, mert úgy adódott, hogy erasmusos ismerőseim között mindjárt ketten is akadtak, akik velem közel egy időben ünnepelnek: Ann-Kathrin 8-án, Marta 10-én született, míg jómagam 12-én... ezen felbuzdulva aztán tartottunk is egy közös bulit Marta albijában, melyhez két pincehelyiség is tartozik. Meghívtunk minden jó arcot az egyetemről, voltunk vagy 50-en... S a helyi szupermarket jóvoltából szerény, 50 eurós költségvetésből kihoztuk a bulit (2 rekesz sör, sangria, pezsgők, chips, műanyag poharak, gyertyák meg ami kell...) A jó hangulat pedig adta magát. Hajnali ötig buliztunk.
És még szülinapi tortát is kaptam!
Meg egy könyvet a világ legszebb katedrálisairól :)
És 3-4 pezsgőt, meg egy üveg ouzo-t egyenesen Görögországból!!! (Ezeket persze testvériesen megosztottam mindazokkal, akik szembe jöttek velem a buliban :)

antwerpeni képek

Antwerpen

Szervusztok,

jóllehet szeptember első hétvégéjén már bejártam Antwerpent, mostani utazásom sokkal érdekesebb volt, főként annak köszönhetően, hogy ezúttal Marjo vendége voltam, aki meghívott párunkat antwerpeni otthonába.
Más volt ez az utazás már csak azért is, mert ezúttal 3 napot tölthettem Antwerpenben, s így nem csupán a turisták által járt belvárost, hanem a város más részeit is megtekinthettem.
Szerintem jelzés értékű az, ha egy városban egy egész negyedet építenek luxus árucikkeknek... óra és gyémántüzletek váltogatták egymást a vasútállomás mögötti kis utcákban, a hajdani (és részben ma is általuk lakott) zsidó negyedben. Van mit a tejbe aprítaniuk ezeknek az antwerpenieknek. A gyémántcsiszolásnak egyébként évszázados hagyományai vannak a városban, van pl. gyémántmúzeum is!
Antwerpen valóban Európa kikötője: amit itt nem lehet megkapni, az nincs. Az összes nagy divatcég képviselteti magát egy másik negyedben... Bár én nem vagyok kimondottan divatbolond, de egyik-másik kirakat előtt percekig nézelődtem.
Itteni erasmusos cimboráim egyébként a katedrálisok bolondjának tartanak, s tréfálkoznak azon, mennyi időt el tudok tölteni egy templomban. Nos, nekem meggyőződésem, hogy egy város, egy térség történelmét és fejlettségét leginkább katedrálisának jellege adja vissza. (Ha Európa múltjára gondolok, nekem a kereszténység jut eszembe, s az a rivalizálás, amit a legfejlettebb városok folytattak a XXIII-XXIV. században templomaik ékesítésében) Persze, szeretem bejárni az utcákat, sikátorokat, kikötőket, hidakat, de a legtöbbet az jelenti nekem, ha egy égig magasodó katedrális kupolája alatt üldögélhetek. S főleg, ha ebben a katedrálisban mondjuk épp Rubens festményei állnak... A Krisztus levétele a keresztről című festmény előtt szerintem még a legmegrögzöttebb ateistában is megmozdul valami. Egy szó, mint száz, sem a genti, sem az antwerpeni katedrálisból nem tudtam 2 óránál hamarabb kijutni... Minden kövét, minden gerendáját, minden szobrát és festményét meg kellett vizsgálnom. (A többiek meg jól otthagytak... de egy közeli bárban megtaláltam őket :)
S végül más volt ez az utazás azért is, mert belgiumi tartózkodásom legbőségesebb és legjobb vacsoráját Marjoéknál költhettem el... Utoljára Svájcban volt alkalmam asztali grillsütőn grillezni...Antwerpenben újra alkalom adódott rá. Degeszre ettük magunkat :) S utána még ír kávét szürcsölgettünk éjfélig, hogy aztán belevessük magunkat az antwerpeni éjszakai életbe.
Pazar kirándulás volt!

Trier

Szervusztok,

végleg feladtam azon szándékomat, hogy valamennyi történést dokumentáljak blogomon. Még vázlatosan sem lehet ennyi mindent megírni. Főleg nem időrendben...
Miután a legfrissebb élményem Trierből származik, most erről számolok be pár sor erejéig...
Szombat délután 1kor indultam Antwerpenből, s leuwen-i, liege-i, namur-i és luxemburgi átszállásomat követően 8 óra vonatozás után kilencre megérkeztem a Trier-i vasútállomásra, ahol Hizsi cimborám fogadott. Hermetikusan, szintenként 3 ajtóval zárt kollégiumába jó félórás séta után érkeztünk meg. Alighogy lepakoltam, megtudtam, hogy Hizsi elfelejtett szólni arról, miszerint vinnem kellett volna hálózsákot is... Ezt elfeledendő elhatároztuk, hogy részt veszünk a chilei és spanyol diákok által a földszinten szervezett házibuliban, mintegy megkönnyítendő az elalvást... Így aztán hajnali kettőig beszélgethettem modern politikai filozófiáról (egy chilei filozófus hallgatóval) és Irán jövőjéről egy iráni politológus hallgatóval, továbbá chile földrajzi elhelyezkedéséről Christinne-nel illetve Belgiumról Sárival... vagy ötvenszer lefotózkodtam mindenkivel, s ebből kifolyólag még néhány felszínesebb párbeszédet is sikerült folytatnom németül. Ahhoz képest, hogy vagy fél éve nem beszéltem németül, örömmel vettem tudomásul, hogy 12 év tanulás után az ilyesmit nem lehet elfelejteni.
Másnap sort kerítetünk a római romok megtekintésére (A Porta Nigra nevű városkapu 1700 éves falai között járva újragondolhattam az időről vallott elképzeléseimet) és betértünk Marx szülőházába is... ezután megittuk jól megérdemelt sörünket a Mösel folyó partján és hazatértünk vacsorázni meg forralt borozni Hizsi lakótársaival.
Hétfőn pedig Bitburgnak vettük az irányt, s egy 9 fős csapattal (Hizsi erasmusos cimboráival) megtekintettük Németország egyik legnagyobb sörgyárát... 999 ember dolgozik ott 3 műszakban... s amennyi sör ott volt... életemben nem láttam annyit! A látogatás legkellemesebb része pedig az volt, amikor a cég reklámfilmjének megtekintése után délután 5ig ingyen sörözhettünk a bitburg gyár saját, marketingcélokat szolgáló vendéglátóipari egységében... Imádom, ha van választék, s még jobban, ha mindezt ingyen élvezhetem! (Az öt eurós, mindent (sörgyárlátogatást, idegenvezetést, fuvarozást) magába foglaló belépő semmi volt ezért az élvezetért!)
A hab a tortán: tegnap Trierből hazafelé megnéztem magamnak Luxemburgot is... bár csak egy órát akartam ott tölteni (mondván, ha már úgyis arra járok, benézek) de egy egész délután lett belőle. Ékszer az a város. Ékszer egy bevehetetlen erődrendszerbe zárva...

Barátsággal,
Dani

Párizs és Brüsszel

Sziasztok,

lehet, hogy Liege nem a világ középpontja, de szerencsére tényleg jó helyen fekszik. Brüsszel egy óra, Párizs 4, Amszterdam 5, London 6.
Miután elhatároztam, hogy ezeket a helyeket mind meglátogatom, nem maradt más hátra, mint ezen elhatározásmnak eleget tenni. Kihasználva régi francia ismerősöm, Paul meghívását, s mindezt unokahugaim látogatásával összekötve végül a hétvégén újra eljutottam Párizsba... Másodszor. S most is éppúgy lenyűgözött, mint elsőre.
Nem tudok részletes leírást adni az élményeimről, mert nem egykönnyen szavakba önthetők. Megrohannak, mind, egyszerre, s ezáltal nem mesélhetők el egyszerű elbeszélő stílusban. Ahogy Baudelaire írja: "egymásba csendül szín a hang és az illat." Szinesztéziák, metaforák sora sem volna elég mindezt leírni. Ha filmet forgatnék róla, másodpercenként különböző helyszíneken készült képek százait vágnám be a nézők elé, hogy ők is átélhessék azt a sokkot, amit Párizs jelent. S közben 10 másodpercenként más zene szólna. Párizs utazás térben, időben. Egy kultúra központja. Sőt, kultúrák központja, tegnap, ma és holnap kultúráinak kereszteződése.
Nagy hiba, hogy egymás után jártam Brüsszelben és Párizsban. Hiba, mert Párizshoz nem lehet egyetlen várost sem hasonlítani. Brüsszel üresnek tűnt, nagyon üresnek. Élettelennek. Múzeumnak és irodaháznak. Egy túlméretezett bürokrácia elüresített központja, ez a benyomásom Brüsszelről. Főként párizs után hatalmas a kontraszt...

Barátsággal,
Dani